„Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az
ember, s emberré a ló.”
/Jókai Mór/
Bevezetés a lovaglásba....
Ülés
A lovas testtartása és annak minden legkisebb változása - vagy annak
legfinomabb árnylata is - befolyást gyakorol a lóra.
Ezért az első leckék feladata:
Az egyensúly megtalálása és annak folytonos tartása.
A lovas teljes elengedettségének elérése, beilleszkedés a ló mozgásába.
Érzés elsajátítása
A lovas üljön a nyereg legmélyebb pontján, testtartása legyen egyenes és laza, a
vállakat leengedve a fejet felemelve kell tartani. Sose nézzük az alattunk lévő lovat,
mindig előre a haladás irányába kb.: 30-50 m-re.
A láb belső felülete simuljon a ló oldalához, a lábfejek legyenek párhuzamosak a
ló testével, és a sarok legyen a lábfej legmélyebb pontja. A lábfej a talpközép előtti
részen feküdjön fel a kengyelre.
A felkar függőlegesen lógjon a test mellett, az alkar zárjon erre olyan
tompaszöget, hogy a szár és az alkar szinte egyenes vonalat képezzen a zabláig.
A szárat tartó kézfejek legyenek egy-egy ökölnyire egymástól és a martól. A
szárakat - csavarodás nélkül - átvezetjük a kisujj és a gyűrűsujj között a zablától
egyforma távolságra, majd ismét átvezetjük a csukott tenyéren úgy, hogy előre a
mutatóujjunk felett érjen ki és azt a mutatóujjunkhoz a hüvelykujjunkkal rögzítjük.
A lovas ülése külső formáját tekintve (általában) akkor szabályos, ha a válla a
csípője és a sarka egy függőleges vonalba esik. Ez az ülés iskolaülés vagy díjlovagló ülés,
glási formáknál változik.
Egyensúly
Egyensúly leglényegesebb része, hogy a lovas felső teste hozzávetőlegesen
merőleges legyen a lóra. Kapaszkodás (különösen a szárba ne) és a lábak túlzott
szorítása nélkül kell, ogy ezt elérje, a nyereg legmélyebb pontján ülve. Először
kengyelvassal, 3-4 óra után, e nélkül. A lovast csak az egyensúly tartsa meg a
nyeregben, ne karja és a lába. Ebben segítségére lesz a lovasnak, ha megtanulja derekát
helyesen meghúzni.
Elengedettség
Elengedettség azt jelenti, hogy a lovas nem feszül meg egész testében, csak a
dereka feszes időnként, egy kissé.
Beilleszkedés a ló mozgásába
Beilleszkedés a ló mozgásába úgy érhető el, ha a lovas testtartását nagyon kis
mértékben úgy változtatja, hogy a ló mozgásából eredő feldobódást minél
minimálisabban csökkentse.
Ülése simuljon a lóhoz és kövesse annak mozgását. Itt jön az első nehezen
érthető feladat, amit egyesek rövid időn belül ösztönösen jól csinálnak, mások csak
tudatos begyakorlással hosszabb idő alatt sajátítanak el. Csak az tudja megfelelően
végrehajtani, aki megtanulta a helyes megindulást, és a derék meghúzását.
Ahogy a hintát derékizmunk megfeszítésével lengésbe tudjuk hozni, ugyanígy a lovat ez
zel előremenésre ösztönözzük. A mozdulat lényegesen rövidebb, mint a hintánál.
Ha ezt a lovas megtanulta, a ló mozgását is tudja követni. Rövid időn belül tapasztalni
fogja, hogy az elinduláshoz lényegesen kevesebb combsegítséget kell adnia.
Megállításnál hasonló érzést tapasztal a lovas. Derék nélkül végzett megállításnál
a szájban kifejtett erős nyomással állítjuk meg a lovat. Ez a megállítási forma helytelen!
Ha derekunk meghúzásával, ugyanakkor a combok előre hajtásával állítjuk meg, akkor a
ló hátulról előrefelé a szárra (zablára) tolódik, és ha kézzel nem engedünk a száron, azon
megakad. Későbbiekben már csak a szárral kifejtett csekély nyomáskülönbség szükséges
ahhoz, hogy a lóval megértessük, hogy most nem előre menni, hanem megállni kell. A
lovas érzi, ahogyan a ló a megállításnál hátuljában süllyed, elől pedig magasabb lett.
Továbbá ez minden finom segítségadásnak az alapja.
Mindezt jól belovagolt lovon könnyebb elsajátítani, mint nyers vagy félrelovagolt lovon,
de a lovasnak fejben tudnia kell, hogy gyakorlatban mit kell megvalósítania.
folytatjuk...
<< Vissza az első részhez
bellapuszta
