A magyar agár az egyik ősi vadászkutyafajtánk. Egykor a magyar agarászat európai hírű volt, főurak ajándékoztak egymásnak agarakat elismerésük jeléül. A magyar agarászat színvonalát mindig erősen befolyásolta a mindenkori politikai és gazdasági helyzet.
A pumi őshonos kutyafajtánk, hazánk területén, a 17-18. század folyamán alakították ki a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből.
Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. Ősi magyar vadászeb, tulajdonságait a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok alakították ki. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz. Kitűnően hajt és állít, keresésre és csapázásra is használható. Szaglása rendkívül jó, a hideg nyomon kitartóan keres, friss nyomra érve jellegzetes nyifogással csahol, hajtás közben messze hangzó, magas, csengő hangot hallat.
Bátor viselkedése miatt a pásztorok körében a nagyobb testű vagy nehezen kezelhető állatok terelésére is igen kedvelt. Vaddisznó-hajtóvadászatra is használják. Kitűnő őrző-védő, sport- és kísérőkutya.
Ősi magyar pásztorkutya. Elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájaik őrzésére-védésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen
A komondor az egyik legrégebben tiszta vérben tenyésztett kutyafajtánk. A népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, a vándorló csoportok jószágainak és értékeinek védelme volt a feladata.
Régi magyar vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki. Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya,
amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe.
A magyarság abban a szerencsés helyzetben van, hogy gyakorlatilag mindegyik nemzeti kutya fajtája használati kutya. A magyar kutyafajták nemesítő, tudatosan hivatalos
tenyésztése, a XIX. század második felében kezdődött.